Kinek mondjam el vétkeimet? - kérdi a csaj a Megasztárban.

Hát nekem! - mondja Szemki.

Kiváncsi vagyok rá is! Szeretem az embereket, szeretek beszélgetni, illetve inkább hallgatni. Ráadásul kérdezni! Sőt, sok kérdést fel sem merek tenni! Tartok tőle, hogy lebukom, hogy én csak hallgatni szeretek. Begyűjteni, raktározni.

Például a köz véleményét kutatni. Jelentem feldolgoztam az utak rémei témát. Kérdeztem mint a szonda ipsos, és nem jutottam sehová. Illetve valamire mégis, hogy az én kedvelt és mélyinterjúkkal zaklatott környezetem ugyanolyan balfék, mint én vagyok. Azaz ülünk és faarccal nézünk ki a fejünkből, miközben megkapjuk a magunkét verbális ökölcsapásként, ha túl normálisan nyomjuk a pedálokat. No hajrá, sztem azé csak mi lettünk kompok, ők meg nem komplettek.

Csókolgatok minden szemüvegest (belefér a napszemüveg és a kontaktlencse is) és nem szemüvegest.

Ki a fene ez a Pacsirta kölök, nekem tetszik a saját száma, és jól nyomja a pici csaj is, nemdebár, ugyebár?