Újra nyomulnak a Mikulások, Mikulinák, Manók és egyéb varázslények! www.mikulasgyar.hu
Lehet, hogy szentimentális lesz az alanti bejegyzés, de különösebben nem izgat, ki mit gondol!
Szóval, egy időre ugyan elnémultam, de a forralt bor és a mézeskalács illata újból a billentyűzet elé ültetett. Na ez aztán már tényleg durva szentimentalizmus (fagyöngy meg egyebek azért nem lesznek), és különben sem ettem még idén mézekalácsot. No persze forralt bort kotyvasztottam (küldjétek meg az IGAZI forralt bor receptet), elég jól is sikerült aznap az estém. Ezzel nekem a karácsonyi hangulat már korán megkezdődött, december első napjaiban behörpintettem az első bögrékkel. Tegnap felgiccsesítettem a lakást, még lámpasor is került az ablakba!!! No, miután ezzel végeztem, rákattantam az internetre és megnéztem a Mikulásgyár idei honlapját. Hát ez idén sem változott, biztos a gazdasági világválság ide is begyűrűzött, tehát maradt a jól megszokott szűkszavúság. De ezzel együtt is én megkedveltem őket! Amióta megnyitottak, azóta minden évben felkeresem őket. No nem azért mesélem ezt itt el, hogy fényezzem magam, (különben sem tudja nagy részetek ki vagyok) hanem amiatt, hogy hátha kedvet kap más is ehhez. Szóval amikor kotyvasztom a forralt borom, tömöm magamba a szaloncukkert és degeszre töltöttkáposztázom magam, csak-csak eszembe jut, hogy én mégiscsak az ország szerencsésebb oldalán élek. Biza van akinek ilyenkor sem jut sok jó. Így ilyenkor felcihelődök és a december 13. és 21. között kicaplatok a Hősök tere sarkához, hogy barátokkal együtt beadjak ezt-azt azoknak, akik így ünnepek előtt is azon kell gondolkodjanak, hogy mit egyenek, mit adjanak enni gyerekeiknek. Tudom-tudom nem csak ilyenkor kell így beleesni ebbe a fene nagy elérzékenyülésbe és máskor is lehet tenni értük valamit, de hát ilyenek vagyunk... Különben meg ha csak ilyenkor ad valaki azzal is segít. Aztán ha kedvet kap, máskor is megteheti. Szóval egy-két lökött barátommal igyekszünk feléleszteni környezetünket, hogy hajrá hozzátok-vigyétek a Mikulásgyárhoz saját hozzájárulásotokat. Ha valaki nem ér rá (mer kő lusta, vagy csak el van havazva a munkában) akkor mi begyűjtjük a cuccost és uccu elvisszük a GYÁRba. Persze jó kérdés milyen szinten zaklatjuk környezetünk? Igyekszünk kedvesen rámenősek lenni! Tavaly egész sikeresek lettünk, bevezettük a kézpénzadomány intézményét, amiből mi vásároltunk a GYÁRiak által kért tartós élelmiszereket, tisztítószereket. Persze ilyenkor próbálunk nem csak occsó cuccot venni, hanem egy-két igazi meglepetést is, mer attól, hogy valakit nem vet fel a pénz még szeretheti a Lindt csokit. Idén is innovatívak vagyunk, már étkezési jegyet is elfogadunk. Egy papírt mégiscsak könnyebben ad ki az ember a kezéből!
Mindezt csak azért írom, hogy hajrá, hátha valaki ettől kap kedvet és baráti körében, illetve munkahelyén létrehozza saját kis gyűjtőpontját, és beviszi az összegyűjtött anyagot a GYÁRba!
Az eredményekről, fejleményekről - már ha lesznek - rövidesen beszámolok.
Ja, és tavaly még egy rakás hűtőmágnest is kaptunk az egyik GYÁRi Mikulinától!
