Karácsony előtt levelet kaptam a BKV-tól, pontosabban, a nevükben eljáró dr. Kováts Sebestyén László ügyvédtől.
Meghozták az ünnepi hangulatom: ugyanis a levélhez egy csekk járt, amin kérésüknek megfelelően 12200 Ft-ot kellett volna befizetnem.
A történet a következő:
Első pont amit tisztázni kell: hogy a levelet 2008. decemberében kaptam. Tehát a levél szerint 2004. február 16.-án blicceltem a 73-as buszon, elővettem a személyim (a levél szerint) és bediktáltam az adataim.
Második pont amit tisztázni kell: ráment egy fél napom a gondolkodásra, hogy tényleg lógtam-e akkor vagy nem. Örlődtem, agyaltam vajon élősködtem-e aznap a társadalom élő szövetén, vagy nem? De mi a redvás lófaszért kellene nekem emlékeznem arra, hogy 4 és 3/4 évvel ezelőtt mit csináltam? Egyébként vessetek meg, de előfordult, hogy blicceltem főleg, mióta autóval közlekedem. De azt is hozzá kell tennem, hogy olyan fajta idióta vagyok aki befizeti a büntiket (ne röhögj ki szemét!).
Harmadik pont amit tisztázni kell: mipicsát csináljak most? (Vazze kezdek vulgáris lenni a BKV-tól) Hát mivel a BKV és mélyen tisztelt megbízottja nem ismer engem, hát közlöm, én nem a rövid és egyszerű megoldások híve vagyok. UTÁNAJÁROK! És ezt veheti mindenki fenyegetésnek, aki ezután kerül velem kapcsolatba. Az idegzsábák ellenére külön élvezem a problémás ügyeket.
Szóval végre vége a karinak (durva ugye?), én el BKV-hoz. Hogy miért oda, amikor egy ügyvédi irodától kaptam a levelet? Mert abban sem voltam biztos, hogy ilyen ügyvéd létezik. Szóval Akácfa utca, ügyfélszolgálat. Én ablakhoz, túloldalon fásult faszi. Kérem szépen én kaptam ezt a levelet, és mivel bizonytalan vagyok az esettel kapcsolatban (hogy megtörtént-e egyáltalán), kérem mutassa be a helyszínen készült jegyzőkönyvet. Fásult muki: ez már ügyvédi szakaszban van, nem tud nekem bemutatni semmit, beszéljek az ügyvéddel. Ekkor kicsit idegessé váltam, és kissé erőteljesebben (de nem kiabálva, mert azt tiltja az illem) megkérdeztem: ugyan miért több mint 4 év után jutott ez eszükbe, úgy, hogy eddig egyetlen levelet sem kaptam "tartozásomról". Sajnos az erre adott választ soha nem tudom meg, mert elnyomta a mögöttem álló kedves nyugdíjas hölgy felkiáltása: "FEL KELL ROBBANTANI EZT AZ EGÉSZ BKV-T!". Egy pillanatra elérzékenyültem, mert éreztem, a NÉP VELEM VAN. Ezzel a lelki munícióval feltöltődve, újult erővel indultam harcba fenyegetőimmel.
Nos, ha ügyvéd, akkor legyen ügyvéd. Kocsiba be, át a Váci útra, szemben a Westenddel, vadi új irodaház. Na, úgy tűnik ez a bírságolósdi kifizetődő. Fel az ügyvédhez, a BKV ügyek ügyfélszolgálathoz. Kijön kedves ügyintéző: levelet kaptam - mondom. Lehetne esetleg megkapni a jegyzőkönyvet, illetve a levelezést amiben engem erről a BKV az elmúlt években értesített. Sőt ha lehet kérek tértivevényt is (ez igazolja a levél átvételét részemről a postán). Azt nem tudom, hogy a kiértesítéshez a BKV-nak kell-e tértivevény, vagy elég a sima ajánlott levél, de az ügyvédi iroda ügyintézőjének fogalma nem volt a tértivevény szóról, láthatóan azt hitte szitkozódom. Megállapodtunk, hogy újra itt, ha megjött anyag. Egyszercsak hívott iroda, hogy megjött a jegyzőkönyv, mondom szuper, de mást is kértem, ja tényleg jön a túloldalról, majd hosszas össze-vissza magyarázkodás. Kissé ingerültté váltam, és majdnem eljutottam a nevezetes "hányas a számod te szemét" ügyintéző-ügyfél stílusig, de végül annyiban maradtunk, hogy személyesen folytatjuk. Kellett egy hét mire megint elvergődtem ügyvédékhez. Be csili-vili irodába, ahol is kérem jegyzőkönyvet, levélig el sem jutottam, mert örömmel észreveszem, hogy ez biza nem az én aláírásom. Legalább megnyugodhatok, nem voltam szemét élősködő a BKV testén. Persze ez nekik nem lenne elég, ezért fiatalember kérdi: anyja neve: mondom akit gyerekkorom óta az én drága anyócámként tisztelhetek, ekkor hirtelen reámszakad az ég.
Ügyintéző közli a valóságot, nem az az anyám akiről én tudtam, hanem: Lukács Sára. Vérem meghűl, szavam elakad. Egész életem hazugságban éltem, de végre itt az igazság! Mit tegyek tagadjam meg anyámat Sárát, és ezzel megúszom a csekket, vagy fogadjam el a valóságot, vele Sárát és fizessek.
Bavallom megtagadtam Sárát, mert úgy érzem annyira megszoktam már a jelenlegi anyócám Évát, és különben is így megúszom a 12000 Ft-os csekket.
A címem egyébként a kedves ügyvédék a nevem és születési dátumom alapján kérték ki az államtól, de arra már nem vették a fáradságot, hogy a többi nem egyező adatot (anyja neve, szig. szám) ellenőrizzék, amivel elkerülték volna a vegzálásom.
Most itt ülök, emésztek és várom ügyvédék bocsánatkérő levelét (beígérték), majd ezek után összeszedem minden emlékem, kiszámolom a miattuk felmerült összes költségem, és egy tértivevényes felszólító levélben megküldöm nekik a saját csekkem.
Azt hiszed viccelek?
